A farsang téltemető, tavaszköszöntő népszokás. Vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. Jellemzői a bőséges evés-ivás, disznótorok, lakodalmak. A farsangi mulatság a farsang utolsó napjaiban, vagyis farsang farkában érte el tetőfokát. Legjellemzőbb eseménye az állarcos, jelmezes alakoskodás szokása volt. Az állarcokat, jelmezeket mindenki saját maga készítette, a felvonulások helyszínei az ivók, fonók voltak.

A legnevezetesebb alakoskodó felvonulás a Mohács környékén élő délszláv sokác emberek maszkos télűző szokása a busójárás. A busók faálarcos szörnyalakok kifordított bundában, szalmával kitömött gatyában, bütykös harisnyában, bocskorban. A bundát lánc vagy kötél, esetenként öv fogja össze, állandó tartozékuk a kolomp, a kereplő vagy a fabuzogány. Hangoskodva, ricsajozva csapatokba verődve űzik el a telet. A hagyomány lényege a „poklade”, mely átváltozást, átalakulást jelent. Ezen időszakban sok mindent szabad, amit a hétköznapok nem engednek meg az embereknek, az igazi busóhagyomány szerint az arcnak, a személyazonosságnak rejtve kell maradnia, így vannak, akik cserélgetik is az álarcaikat ennek érdekében, hogy kilétük titokban maradjon.

A SZE Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola 4. b osztálya is vállalkozott e nevezetes esemény felelevenítésére, technika és tárgyalkotás órán. Hulladék kartonokból busóálarcokat készítve elevenítettük fel a téltemető-tavaszköszöntő szokás hagyományát. Az elkészült alkotásokat közösen és egyénileg is értékeltük, majd hangoskodva, kiabálva jelképesen elűztük a telet. A jól sikerült álarcokat elhelyeztük az iskolai paravánon, hogy mindenki megcsodálhassa az értékes és fantasztikus munkákat.

Barabás Renáta mesteroktató, technika tanár