Iskolatörténet

Öveges Kálmán 1863-ban tanítócsalád gyermekeként született Téten. Felmenői között több kiváló pedagógust találhatunk. Nem csoda, hogy ennek hatására ő is ezt a hivatást választotta.

 

Nagyapja, Öveges László, „derék néptanító”, annak a Zalka János püspöknek volt első tanítója Veszkényben, aki később Öveges Kálmánt meghívta a gyakorlóiskola élére. A veszkényi évek alatt született József és Károly nevű fia, mindketten később a tanítói hivatást választották. Öveges József, Győrött tanítónak tanult, édesapja mellett segédtanító, majd Ásványon /ma Ásványráró/ lett tanító. Másik fia, Öveges Károly, később Écsen tanítóskodott.

 

Az Öveges-család 1827-ben költözött Csanakfaluba /ma Ménfőcsanak/, ahol Öveges László kilenc évig volt az iskola vezetője. Itt született László és Antal fia. „Természetesen” később ők is tanítók lettek. Öveges Lászlót édesapja után választották meg Révfalu tanítójának, Öveges Antal pedig Halásziban, Révfaluban, Lébényben, Baboton, Ásványon, Hédervárott, Pápán, Csácson, Németszentmiklóson és Pákán tanított.

 

Öveges László és családja 1836-ban került a ma Győrhöz tartozó Révfaluba. Itt született meg következő fiuk, aki majd névadónk, Öveges Kámán édesapja lesz: Öveges Alajos. Ő is – mint immáron összesen öten a gyermekek közül – a tanítói hivatást választotta. Jelmondata volt: „Szeret az én jó Istenem, tanítóvá tett hát engem!” Ő Révfaluban, Péren, Pápán volt segédtanító, Téten kántortanító. Itt kiharcolta az új iskolaépület és tanítói lakás építését, általános megbecsülésnek és tiszteletnek örvendett, községi képviselőnek és megyei küldöttnek is megválasztották. Megnősült, megszülettek gyermekei: Katalin, Kálmán, Erzsébet, Terézia, Mária, József. Mondanunk sem kell, mindkét fia tanító lesz. Öveges Kálmán, névadónk mellett található még híresség a családfán: József nevű fia majdan édesapja lesz a szintén József, későbbi híres fizikaprofesszornak. Öveges Alajos 1879-ben Pérre költözött. Itt is hamar tiszteletet, megbecsülést vívott ki magának: a Győrvidéki Tanítóegyesület tagja, jegyzője lett, tankönyvet írt, munkásságáért többször kitüntették. Feleségének halála után Győrbe költözött, a Tanítóegylet tiszteletbeli tagja, ennek általa létrehozott sokoróaljai körének korelnöke. A Gárdonyi Géza által szerkesztett Tanítóbarát c. lap is méltatta érdemeit. Ekkor már Kálmán fia a győri gyakorlóiskola tanítója volt. 1906-ban hunyt el. A Tanítóegyesület így búcsúzott tőle: „Az ilyen férfiak emléke a feledés homályába nem veszhet, míg az emberek szívéből ki nem pusztul az idealizmus minden csírája, ki nem pusztul a hála, a szeretet és a becsület eszméje. […] Öveges Alajosnak munkás és becsületben eltöltött élete nem szorul magasztalásra. Életrajza olyan tiszta tükre az önfeláldozó tanítónak, a jóságos családatyának, a tevékeny polgárnak, hogy annak fénye el nem homályosul, míg az emberek a tanító munkáját megbecsülni tudják.”

 

A családi örökség és hagyomány a megbecsült téti tanító első fiúgyermekét, Öveges Kálmánt is a tanítói pályára predesztinálta. Szülei nem kényeztették el, kicsi korától kezdve egészséges, terhet bíró, feladatot vállalni tudó és akaró embert kívántak faragni belőle. A betűvetéssel édesapja iskolájában, Téten kezdett ismerkedni, s itt tanulta el édesapjától a tanítói hivatás szeretetét. Majd a győri iskolás évek következtek Skultéty László magán-fiúiskolájában. Ezek után – mint már több rokonának s édesapjának is – útja a győri tanítóképzőbe vezetett: az előtte álló kiváló példák hatására ő is a tanítói pályát választotta. A tanítóképezdében 1867-ben kezdte meg tanulmányait, s /egyes források szerint/ gönyűi segédtanítóskodás után 1881-ben tett tanítói vizsgát jeles eredménnyel. Csanakfalun, Öttevényen, majd a Győrszigeti Állami Népiskolában segédtanító. Itt – nagybátyja, Öveges László keze alatt - a 60 fős első osztályt tanította számtanra, olvasásra, írásra, beszéd- és értelemgyakorlatra, vallástanra. Már ekkor pályázatokat, elméleti munkákat írt, kiállításon, a győri Hazánk folyóirat hasábjain szerepelt. Szigeti évei alatt megnősült /felesége Koppé Gizella/, s itt születtek gyermekei: Gizella, Erzsébet s az ifjabb Kálmán.

 

Az 1892/93-as tanév végén Dr. Zalka János megyés püspök elrendelte a katolikus fiú tanítóképezde mellé egy gyakorló iskolai osztály felállítását. Ez a következő tanév elejére meg is történt. Az 1893/94-es tanév szeptemberében a Káptalan domb 16. számú épületben a négy évfolyamos képző a szervezetileg hozzá kapcsolódó, 6 osztályú, osztatlan gyakorló iskolával kezdte meg működését. Az önálló gyakorlós osztály vezetésével Öveges Kálmánt bízták meg. Az egy osztályba összevont hat évfolyam minden tárgyát ő tanította. Az összevont osztályba 24 tanuló járt: 4 elsős, 3 másodikos, 6 harmadikos, 5 negyedikes, 3-3 ötödikes és hatodikos. Az iskolások mellett 108 tanítóképezdéssel is foglalkozott. Feladata volt a tanítójelöltek felkészítése a pályára. Előadásokat, bemutató órákat tartott nekik, a jelöltek nála gyakorolták a tanítást. Ez ugyanolyan rendszerben történt, mint ma: előkészítő óra előzte meg a gyakorlati tanítást, majd bírálat követte. A növendékeket megtanította a különböző nyomtatványok, naplók vezetésére, kitöltésére, órarend- és tantervkészítésre is.

 

Az új szervezeti résszel bővült intézmény már nem fért el a régi falak között, ezért nekiláttak egy modern, jól felszerelt, minden követelménynek megfelelő új iskola felépítésének a mai Gárdonyi Géza és Bajcsy-Zsilinszky, akkori nevén Fáczán utca és Andrássy út sarkán található telken. Ez a mai gyakorlóiskola épülete. Az 1894/95-ös tanév már itt kezdődött a képezde, a gyakorló iskolai osztály, s vele együtt Öveges Kálmán, a fiatal, lelkes és céltudatos tanító számára. 1924-ig ő volt a gyakorlóiskola első önálló tanítója, a tanítójelöltek gyakorlati képzésének irányítója. Nagyon szeretett rajzot tanítani, gyakorlóiskolai tanítóskodása mellett több mint három évtizedig a győri I. fokú ipariskolában építőipari és fémipari szakrajzot tanított. A képzősök művészeti képzésének elmélyítésére önképző kört szervezett Munkácsy-kör néven. „Rajzkirándulásokat” tartottak, ahol a szabadban, természet után készítették a rajzokat, vázlatokat, az elkészült művekből év végén kiállításokat rendeztek. A nívós munkáknak köszönhetően a kiállítások a városban nagy népszerűségre tettek szert, a sajtó is tudósított róluk.

 

Tanítói működése mellett Öveges Kálmánnak újságírói, újságszerkesztői tevékenysége is jelentős. Ifjú korától munkatársa volt a Hazánknak, s más helyi lapoknak. Szerkesztette és kiadta a Győregyházmegyei Katolikus Tanügy /később Győregyházmegyei Tanügy/ című lapot, főmunkatársa volt a Dunántúli Hírlapnak, szerkesztője az országos Nemzetnevelés c. lapnak, s a helyi Győri Piacnak. Írásai rendszeresen megjelentek a Győrvidéki Tanítóegyesület hivatalos lapjában, a Tanügyi Értesítőben, a Szent István Társulat Naptárában. Az 1902-ben Győregyházmegyei Katolikus Tanügy címmel indított szakmai lapot havi két alkalommal jelentette meg. Publikációival maga is gazdagította e lap tartalmát: vitaindítót írt aktuális nevelésügyi kérdésekről, cikkezett az iskolaszékről, módszertani eljárásokat, elméleti szakkönyveket és tankönyveket ajánlott a tanítóságnak. Számtalan pedagógiai cikk, szakmai tanulmány szerzője. Lelkesen harcolt a pedagógusok életkörülményeinek javításáért. Kiváló munkája által rövidesen közismert pedagógus személyiséggé vált. Nem csupán a gyakorlóiskolában, nemcsak Győrben, hanem egyre tágabb körben is felfigyeltek munkájára, követték tanácsait, hallgatták szavát, alkalmazták módszereit. Pedagógiai kisugárzó szerepe révén lelkesített, a szó szoros értelmében iskolát, mintaiskolát teremtett. 1905-ben alapító tagként szorgalmazta a Győregyházmegyei Katolikus Tanítóegylet létrejöttét, melynek később díszelnöke is lett. 1924 és 1928 között cikkírója, „külső szerkesztője” a Keresztény Tanítók Országos Egyesülete /Szövetsége/ által 1919-ben kiadott Nemzetnevelés c. folyóiratnak. Ez utóbbi egyesületnek egy ideig országos elnöke is.

 

Az egyesületen belül jelentős érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységet is folytatott: a tanítók segélyezésének, a pedagógusok számára építendő üdülők, pihenőházak építésének szorgalmazója volt. Többször felhívta a figyelmet a segélyalap fontosságára. Az alap célja, hogy a tanítóegyesület tagjainak közép- és felsőiskolákon tanuló, arra érdemes gyermekeit ösztöndíjakkal segítse. Országos akciót hirdetett a katolikus tanítók sérelmeinek orvoslása, bérezésük rendezése, szociális bizottság felállítása, betegsegélyezés szervezése, üdülőház és szanatórium létrehozása céljából. Eredményeként állami támogatás nélkül felépült a balatonlellei üdülőház, ahol turnusonként 30-30 tanító, tanítónő pihenhetett. A szervezésben játszott kiemelkedő szerepére való tekintettel megszületett az a határozat, hogy a lellei házat Öveges Kálmánról nevezzék el. Ezután megvalósult a hajdúszoboszlói és pesti központi ház is. Munkájának elismerése volt az is, hogy a tanítók fegyelmi tanácsának tagja lett, mely rangot s nem kis felelősséget jelentett.

 

Szakmai-közéleti tevékenysége révén nemcsak mint kiváló szakember, hivatásának élő igazi tanító szerzett mindenütt elismerést, de nyitottságával, újító ötleteivel, hivatástudatával méltán vált a tanítók példaképévé, öregbítve az általa vezetett gyakorlóiskola jó hírét. 1904-ben társszerzőként (Győrffy Jánossal) elkészítette a Földrajzi előismeretek: Győr-vármegye és Győrváros rövid földrajza c. munkáját, melyet Budapesten adtak ki. Megemlítendő Új Kis Tükör című ötkötetes munkája, mely tulajdonképpen egy ismeretterjesztő sorozat.1905-ben az olvasástanítás jobbítása érdekében Wiemen Béla nádorvárosi tanítóval közösen tankönyvet jelentetett meg Hangutánzó magyar ABC címmel. Könyvükben az akkor általános módszer (silabizálás) helyett a hangutánzó-jelképes-fonomimikai módszer mellett foglaltak állást. Ezzel jóval megelőzték korukat, hiszen e korszerűnek tekintett módszert majd az 1925-ös tanterv fogja csak ajánlani. Ezen utóbbi tanterv megjelenését követően Öveges Kálmán megújított formában átdolgozva, korszerűsítve ismét kiadta ABC-s tankönyvét. A könyv átdolgozásában segítőtársa Pohárnok Jenő, aki követi Övegest a gyakorlóiskola vezetői posztján. Könyvük (mely három kiadást is megért) mellé 1926-ban vezérkönyvet, vagyis a tankönyv használatát elősegítő kézikönyvet is írt a tanítók munkájának hatékonyabbá tétele érdekében. Még ugyanebben az évben olvasókönyvet ír az elemi iskolák 3. és 4. osztályosai számára. S hogy mennyire fogékony maradt Öveges Kálmán az újra, s mennyire képes volt követni a változásokat idősebb korában is, arra nagyszerű példa az, hogy később átdolgozta ABC-s könyvét a zsinórírás követelményeinek megfelelően, s Új betűvetés címen adták ki a tanítójelöltek s a tanítóság nagy örömére. Ezen kívül írt tankönyvet az ismétlő iskolák, rajzfüzetet a nép- és ipariskolák számára. Munkásságát ismerve elmondhatjuk, hogy a magyarországi tankönyvírás egyik jelentős alakja. Dolgozott, szervezett, helyettesített, írt, s közben lelkiismeretesen végezte napi nevelői, oktatói tevékenységét. Működése alatt „Győr társadalmának javarészét nevelte fel”.

 

Hetven éves korában, 1934. március 24-én távozott végleg az őt szerető és tisztelő tanítványok s pályatársak sorából. 1936-ban felállított síremléke - melyen a Magvető Krisztus látható - a győri köztemető XXI. parcellájában található. S hogy ki is volt ő? Ezt a síremlék feliratáról ma is olvashatja az utókor:

" A magyar nemzetnevelés magvetője
  A katolikus tanítóság atyja."

Emléke előtt tisztelegve, munkásságát elismerve 1998-ban az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola határozatot hozott az Öveges Kálmán Emlékérem adományozásáról abból a célból, hogy a hallgatók tanítóvá válásában vezető szerepet játszó, gyakorlati pályafejlődésüket irányító vezetők munkáját elismerje.

2003 szeptemberében, Öveges Kálmán születésének 140. évfordulója alkalmából a gyakorlóiskolában Tanítók fáját avattunk, melyre elsőként egy kis levél alakú réztáblán Öveges Kálmán neve került fel.

Egy évvel később, 2004-ben, az iskolaépület fennállásának 110. évfordulóján a gyakorlóiskola felvette Öveges Kálmán nevét, s az aulában felavatta Öveges Kálmán szobrát, Lipovics János szobrászművész alkotását. Ugyanebben az évben a síremlék felújítására is sor került.

2005-ben az iskola vezetése a gyakorlóiskolában dolgozó, hosszabb időn át kiemelkedő munkát végző pedagógusok elismerésére Öveges Kálmán Gyakorlóiskoláért Díjat alapított, ezzel is ápolva a kiváló pedagógus személyiség emlékét.

 

Forrás: Dr Varga József Öveges Kálmán emlékére c. könyv
                                      Hazánk Kiadó 2004

SZIRÉN online katalógus

                         

Gyakorlós Alapítvány adószáma

19111919-1-08

Munkaszüneti nap 2017. június 5. 00:00 - 23:55
8. osztályosok ballagása a Gyakorló Iskolában 2017. június 15. 17:00 - 18:00